Állj meg a foglaló előtt!
Tudom, tudom…
Megtaláltad az álomlakást.
Tetszik.
El tudod képzelni benne az életedet.
Már azt nézed, hová kerül a kanapé.
És pontosan ilyenkor hozzák meg sokan a legrosszabb döntéseiket.
Szerintem van egy dolog, amit sok vevő félreért.
A foglaló nem azt jelenti, hogy „komolyan gondolom”.
A foglaló azt jelenti, hogy pénzügyi következménye van, ha valami félremegy.
Éppen ezért a foglaló szerintem az egyik legveszélyesebb pénz az ingatlanpiacon.
Szükséges.
De veszélyes.
Mert sokszor azt látom, hogy valaki megtalálja a számára tökéletesnek tűnő ingatlant, nem akar lemaradni róla, és már adná is a foglalót.
Közben viszont:
– még nincs hitelbírálat,
– még nincs banki végleges döntés,
– még nem biztos, hogy az ingatlan hitelezhető,
– még nem biztos, hogy minden dokumentum rendben van.
És máris több millió forintról beszélünk.
Ilyenkor szokott jönni a kérdés:
„Akkor ne foglalót adjak, hanem előleget?”
És most lehet, hogy népszerűtlen leszek, de szerintem ez a legtöbb esetben nem megoldás.
Az eladó sem szeretne heteket várni bizonytalanságban.
Nem akarja kockáztatni, hogy közben elveszítsen egy másik, biztos vevőt.
És őszintén?
Vevőként neked sem feltétlenül jó.
Mert ha időközben érkezik egy másik ajánlat, az eladó sokkal könnyebben mondhatja azt, hogy mégsem veled szeretne szerződni.
Te pedig elveszítheted azt az ingatlant, amiben már elkezdted elképzelni az életedet.
Én ezért nem azt mondom, hogy ne adj foglalót.
Azt mondom, hogy előtte állj meg egy pillanatra.
És tedd fel a megfelelő kérdéseket.
Látta már a hitelszakértő a jövedelmedet?
Megnézte a meglévő hiteleidet?
Átnézte valaki a teljes helyzetedet?
Van már reális képed arról, hogy valóban megkapod-e a szükséges hitelt?
Mert a megoldás nem az, hogy nem adunk foglalót.
A megoldás az, hogy csak akkor adunk foglalót, amikor a lehető legtöbb bizonytalanságot már kizártuk.
És szerintem van egy mondat, amit minden vevőnek érdemes megjegyeznie:
A foglaló nem az első lépés.
Hanem az egyik utolsó.
