A SZAKMA, AHOGY BELÜLRŐL LÁTOM
1. rész – Miért utálják ennyien az ingatlanosokat?
Ha egy videóm megjelenik ingatlanosként, garantáltan érkeznek a kommentek.
„Élősködők.”
„Semmirekellők.”
„Lehúzók.”
„Paraziták.”
És őszintén?
Nem is a kommentek lepnek meg.
Hanem az, hogy mennyire általánosan elfogadott lett egy egész szakmát néhány rossz tapasztalat alapján megítélni.
De mielőtt bárki félreértene, kezdjük az elején.
Szerintem nem lehet úgy beszélni erről a témáról, mintha minden kritika alaptalan lenne.
Mert nem az.
Voltak és vannak olyan szereplők a szakmában, akik rengeteget ártottak az ingatlanközvetítés megítélésének.
Aki nem ismeri az ingatlant, amit mutat.
Aki csak másolja a hirdetéseket.
Aki bármit elvállal, csak legyen megbízás.
Aki tudja, hogy irreális az ár, mégis aláírja a szerződést.
Akit az ügyfél helyett kizárólag a jutalék érdekel.
Ezek létező problémák.
És hidd el, engem legalább annyira zavarnak, mint azokat, akik kommentelik őket.
Sőt.
Szerintem a legtöbb tisztességesen dolgozó ingatlanosnak ugyanúgy érdeke lenne, hogy ezek a jelenségek eltűnjenek a szakmából.
Mert amikor valaki rosszul dolgozik, annak a következményeit végül nem csak ő viseli.
Hanem mindenki más is.
De van egy kérdésem.
Ha egy autószerelő átver, akkor az összes autószerelő csaló?
Ha egy ügyvéd hibázik, akkor az összes ügyvéd alkalmatlan?
Ha egy orvos rosszul végzi a munkáját, akkor az egész orvosi szakma értéktelen?
Nyilván nem.
Az ingatlanosoknál mégis gyakran ez történik.
És ilyenkor általában érkezik a másik kedvenc komment is:
„Én is le tudom fotózni a házamat. Fel tudom tenni az internetre. Minek ehhez ingatlanos?”
És tudod mit?
Ebben részben igazuk van.
Ma már bárki tud fényképet készíteni.
Bárki tud hirdetést feladni.
Bárki tudja fogadni a telefonhívásokat.
Ha az ingatlanos munkája kizárólag ennyiből állna, lehet, hogy én sem fizetnék érte. Bár ez a dolog ennél árnyaltabb, mert nem mindegy ezek minősége, a tudatos pozicionálás stb. De most ebbe nem megyek bele… folytatom onnan, hogy hirdetést feltenni mindenki tud.
Csakhogy a hirdetés feltöltése nem az ingatlaneladás.
Az csak az első lépés.
A legtöbb ingatlan ugyanis nem azért nem kel el, mert nincs róla hirdetés.
Hanem azért, mert rossz az ára.
Mert nem a megfelelő vevőket éri el.
Mert a tulajdonos nem kap őszinte visszajelzést.
Mert az érdeklődőből nem lesz valódi vevő.
Mert a vevő hitelképessége nincs előzetesen tisztázva.
Mert egy apró jogi vagy műszaki probléma az utolsó pillanatban derül ki.
Mert valaki nem meri kimondani azt, amit ki kellene.
A hirdetés feladása ma már valóban egyszerű.
Sikeresen végigvinni egy több tízmilliós tranzakciót viszont még mindig nem az.
És szerintem sokan itt értik félre ezt a szakmát.
Mert a jó ingatlanos értékét nem a hirdetésben kell keresni.
Hanem azokban a problémákban, amelyek végül nem történnek meg.
Abban, hogy időben kiderül egy probléma.
Abban, hogy nem hónapok múlva derül ki, hogy rossz volt az ár.
Abban, hogy nem a szerződéskötés előtti napon derül ki, hogy a vevő nem hitelképes.
Abban, hogy nem bukik el egy ügylet egy olyan hibán, amit előre meg lehetett volna előzni.
És szerintem van még valami, amiről keveset beszélünk.
Tudod, mikor találkozik a legtöbb ember ingatlanossal?
Amikor stresszes.
Amikor válik.
Amikor örököl.
Amikor költöznie kell.
Amikor pénzügyi nyomás alatt van.
Amikor hitelt vesz fel
Amikor egy élet munkáját készül eladni.
Magyarul: amikor az élete egyik legfontosabb és legérzelmesebb döntése előtt áll.
Lehet, hogy valójában nem is az ingatlanost utálja.
Hanem azt a helyzetet, amiben találkozott vele.
Mert az ingatlan nem egyszerűen egy tárgy.
Egy lakás vagy ház mögött gyakran ott van egy válás.
Egy örökség.
Egy költözés.
Egy újrakezdés.
Egy veszteség.
Vagy éppen egy élet álma.
Az emberek pedig ezeket az érzéseket sokszor összekötik azokkal, akik jelen vannak a folyamatban.
Ráadásul a legtöbb ember csak a végeredményt látja.
A hirdetést.
A lakásbemutatást.
Az aláírást.
A kulcsátadást.
Azt már nem látja, hogy mi történt előtte.
Nem látja a telefonhívásokat.
A banki egyeztetéseket.
A jogi kérdéseket.
A konfliktusokat.
A bizonytalanságokat.
A problémamegoldást.
És talán pont ez a baj.
Amit nem látunk, azt hajlamosak vagyunk nem értékelni.
Pedig a legjobb ügylet sokszor nem attól jó, amitől létrejön.
Hanem attól, hogy mi minden nem romlik el közben.
Nem várom el, hogy mindenki szeresse az ingatlanosokat.
Még azt sem, hogy mindenki egyetértsen velem.
De talán érdemes lenne egy egész szakma helyett az embereket megítélni.
Mert ahogy minden más területen, itt sem az számít, hogy valaki ingatlanosnak hívja magát.
Hanem az, hogyan dolgozik.
És talán ez az a különbség, amiről túl ritkán beszélünk.
